TBC ProgBlog

Egy rendkívül fontos, de rendkívüli módon elhanyagolt és mellőzött témáról lesz szó.

Jó dolog, hogy a midern technikai eszközökkel együtt modern tárolóeszközeink is vannak. Egy CD-re, DVD-re, merevlemezre, pendrájvra kis mérete ellenére simán ráfér jónéhány könyv, többezer fénykép, stb. Arról azonban hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy ezek az eszközök (háttértárak) messze nem örök életűek. Még ha vigyázunk is rájuk, pár év alatt könnyen tönkremehet akármelyikük. 10-20 év távlatából meg egyáltalán nem ritka, hogy egy-egy CD, DVD, (esetleg flopi) olvashatatlanná váljon. Ha pedig tönkremegy, arról az adatokat visszanyerni szinte lehetetlen. (Sőt... egy adat elvesztéséhez nem is kell, hogy tönkremenjen valami. Elég egy véletlen törlés is...)

Azt szerintem senkinek nem kell ecsetelni, hogy az adataink nagy része pótolhatatlan. Gondoljunk csak a fényképekre. Ha tönkremegy a fényképeket tároló merevlemez, azokat a képeket már sehonna nnem tudjuk pótolni.

Hogy ez ne történjen meg, ami egy kicsit is fontos, arról bizony biztonsági másolatot kell készítenünk. Persze, azt gondoljuk, hogy felesleges. Jó a gépünk, megbízható, minek csináljunk róla másolatot? Azt azonban elfelejtjük, hogy az a jó gép is elromolhat, elszállhat a vincseszter, bedögölhet a pendrájv, eltörhet a DVD... vagy egyszerűen véletlenül valaki (vagy mi magunk, óvatlanságból) letörli a fájljainkat. Soha nem szabad arra hagyatkozni, hogy "jó a gép, úgyis meglesznek ott."

Hogyan készítsünk biztonsági másolatot?
Erre léteznek többé-kevésbé bonyolult szoftverek. Azonban semmi ilyenre nem lesz szükségünk. Egy hétköznapi biztonsági mentés mindössze annyiból áll, hogy valahová kimentjük a fontos adatokat, képeket, fájlokat.

Hová mentsük?
A legkézenfekvőbb megoldás: írjuk ki például DVD-re. Vagy másoljuk ki pendrájvra. Esetleg külső merevlemezre.

Készítettem egy biztonsági másolatot. Most már biztonságban vannak az adataim? A gépről törölhetem is őket?
Nem, illetve nem. Ha mentés után az eredetit töröljük, semmivel nem vagyunk előbbre. Mindig azt kell nézni, hogy az az adat hány példányban van meg. Ha csak egyetlen példányban (azaz nincs róla biztonsági mentés), akkor egyáltalán nincsenek biztonságban az adataink. Ha két példányban van meg, az sem nyújt 100%-os biztonságot. Hiszen egy DVD is tönkremehet, egy pendrájv elektronikája is használhatatlanná válhat. Könnyen előfordulhat, hogy az eredeti tönkremegy/letörli valaki/stb, elővesszük a biztonsági másolatot, és döbbenten tapasztaljuk, hogy az is olvashatatlan. Sajnos előfordulhat.

Hány biztonsági másolatot kell készítenünk, hogy teljes biztonságban legyenek adataink?
Igazából akárhány másolatot készítünk, valami kis valószínűsége van, hogy mégis elveszik. Azonban két másolat már bőven elegendő biztonságot nyújt. Én azt szoktam mondani, hogy a fontosabb dolgokról illik két másolatot készíteni, a nagyon-nagyon fontosakról meg hármat. Lehetőleg különböző tíousú adathordozókra. Én elsődlegesen DVD-kre szoktam kimenteni az adataimat. Másodlagosan egy külső merevlemezt (vincsesztert) használok biztonsági mentésre, és harmadlagosan, a különösen fontos dolgokat még kimentem egy erre rendszeresített pendrájvra. Bár erre lehet, hogy azt mondják sokan, hogy nem a legbölcsebb dolog, ugyanis a pendrájv nem a megbízhatóságáról híres, de nagyobb biztonságban érzem az adataimat, ha három különböző jellegű háttértáron pihennek.

Elkészítettem két-három biztonsági másolatot. Most végre már megnyugodhatok?
Még nem. A másolatokat lehetőség szerint biztos helyen kell tárolni (nagyon paranoiások 2-3 különböző helyen is tárolhatják), megfelelő körülmények között. (Szóval a dohos pincébe, vagy a télen jéghideg, nyáron forró padlásra bedobozolni nem épp a legmegfelelőbb.) Továbbá legalább párévente ellenőrizzük le, hogy a másolatok olvashatóak-e! Sajnos - ahogy már írtam többször - ezek a tárolóeszközök nem túl időtállóak.

Összefoglalva: ami egy kicsit is fontos, arról készítsünk biztonsági másolatot! Ami nagyon fontos, arról kettőt is. Gondoljunk mindig arra, hogy mit veszítenénk, ha az adataink hirtelen elvesznének?

Rögtön az elején megjegyezném, hogy az informatikában ritka idétlen kifejezéseket tudnak kitalálni. Egyszer valami fórumban egy nagyképű informatikus erre azt az érvet hozta fel, hogy egyszerűbb egy kifejezést találni rá, mint körülírni, hogy "számítógépes hálózaton megvalósított  adattárolás és -szinkronizálás". Igen, ez igaz. Csakhogy ésszerűbb lett volna mondjuk "hálózat"-nak nevezni. Sokkal kifejezőbb és pontosabb, mint a felhő.

Az etimológiai bosszankdásban kimerülő bevezetés után tekintsük át a lényeget!
Kétségtelen, hogy a tárolóeszközök (bár közvetlenül ezt nem is lehet eszköznek nevezni) legújabb nemzedékét jelentik a felhő alapú tárhelyek. Ez egész egyszerűen annyit jelent, hogy fájljainkat, dokumentumainkat egy távoli szerveren tárolhatjuk. (Igen, a semmitmondó, ámbár hangzatos kifejezés ennyit jelent.)

Miért jó ez?
A legfőbb ok, hogy tárhelyünket bárhonnan elérhetjük, ahol van internetelérésünk. Ebből kifolyólag sokkal kényelmesebbé válik az adathordozás. Nem kell pendrájvon (régebben floppykon, újraírható DVD-n) fizikailag hurcolásznunk az adatokat. Elég, ha felmásoljuk a "felhőbe", onnantól azt a másik gépen már csak le kell másolni. Kiküszöböltünk közvetlenül mindenféle fizikai adathordozót, így például nem kell attól tartanunk, hogy elveszítjünk a pendrájvot, vagy egész egyszerűen attól, hogy elromlik.
A másik érv, amit a "felhő" mellett fel szoktak hozni, hogy az nem fog tönkremenni, így nem veszíthetük el adatainkat. Nos, a helyzet korántsem ennyire üdvözítő, de azért tény, hogy megbízhatóbb egy online tárhely, mint egy kétes származású, leértékelt pendrájv.
Továbbá kényelmes módszer ez biztonsági másolat készítésére. (Erről a témáról a jövőben még írni fogok.)

Mik a hátrányai?
Erről már kevesebb szó esik. Mindenhol csak dicsőítik az új technológiát, a hátulütőiről leginkább csak hallgatnak.
Adatvédelmileg nem árt szem előtt tartani, hogy adataink egy tőlünk távol található, rendszerint más vállalat tulajdonát képező szerveren tárolódnak. Ki tudja, hogy mire használhatják fel dokumentumainkat? Ez lehet, hogy kicsit paranoiás hozzáállásnak tűnik, de azért kényes adatainkat kétszer is gondoljuk meg, hogy egy idegen szerverre feltöltjük-e.
Másik, rendkívül életszerű probléma, hogy nem olyan nehéz elveszíteni a hozzáférésünket a "felhőhöz". Az ilyen szolgáltatások felhasználónévvel és jelszóval azonosítanak minket, melyet azonban megeshet, hogy elfelejtünk. Triviális probléma, de az interneten tárolt adatainkat leggyakrabban emiatt szoktuk elveszíteni. Ez nem is olyan ritka, mint gondolnánk. Ha pedig a jelszavunkat elvesztettük (és nincs mód a visszanyerésére), búcsút inthetünk a feltöltött adatainknak. (Továbbá adatvédelmileg megint csak probléma lehet egy esetleges gyenge jelszó, aminek következtében dokumentumaink illetéktelen kezekbe juthatnak.)
Sokhelyütt elhangzik, hogy a "felhő" nagyságrendekkel biztonságosabb, mint a saját gépünk. (Ezt az érvet általában hangzatosan ki is szokták színezni, hogy minél meggyőzőbbnek hasson.) Nos, valóban, általában időtállóbb egy jól karbantartott szerverpark, mint egy noname pendrájv. Viszont egy minőségi alkatrészekből összeállított, megfelelően karbantartott számítógép könnyen tartósabbnak bizonyulhat, mint egy online tárhely. Egy márkás, jó minőségű merevlemez, vagy egy DVD simán kibír 5-10, vagy akár még több évet. Vajon egy internetes szolgáltatás kibír ennyit? A tapasztalat azt mutatja, hogy ez egyáltalán nem biztos. Maga az internet sem túl öreg, ennek ellenére már nagyon sok - akkor szinte halhatatlannak gondolt - szolgáltatás szűnt meg, vagy alakult át teljesen más jellegű szolgáltatássá. Altavista, GeoCities, MySpace, extra.hu, Egon. Mind egykor népszerű szolgáltatások voltak, de mára az ötből három már abszolút nem működik, kettő pedig ugyan még létezik, de a kutya sem használja. Könnyen várhat ilyen sors egy-egy tárhelyszolgáltatásra is. Egy nyom nélkül megszűnő tárhelyhez képest pedig még egy megírt DVD is biztosabb háttértár.